A fácánokról

A fácán (Phasianus colchicus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjábatartozó faj. A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék. A faj nevében szereplő colchicus jelző Kolhisz vidékére utal, amely a Kaukázus környékén található és amely a fácán eredeti elterjedési területének nyugati végpontja volt.

Fácánok élőhelyei

A térképen sötéttel a természetesnek számító élőhelyek, világossal a betelepített területek láthatók

A fácán hazánkban nem őshonos madár. A fácán őshazája Ázsia. A VIII. századtól fokozatosan elterjedt Európában, elsősorban telepítés formájában, de egyes feljegyzések szerint Dél-Európában már időszámításunk előtt is ismerték az ázsiai kereskedők révén. Az évszázadok alatt a fácánok Európa nagy részén elterjedtek., Észak-és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon, és Dél-Afrikában is megtalálható. Elmondhatjuk, hogy a fácán az alfajaival és a változataival a legelterjedtebb tyúkféle, amely öt világrész lakója. A hazánkban vadon élő fácánok, az úgynevezett ‘vadászfácán’ több alfaj kereszteződéséből alakultak ki. A Magyarországon vadon élő vadászfácánok nem védett madarak, vadászhatóak.

A fácán első keresztezésére Európában valószínűleg a XVIII. században került sor, amikor a Távol-Keletről behozták a kínai örvösfácánt (Phasianus colchicus torquatus), és Japánból a japánfácánt (Phasianus colchicus versicolor). Addig Magyarország területén is csak a közönséges vagy más néven a cseh fácán (Phasianus colchicus colchicus) élt.

Megkülönböztetünk díszfácánokat és vadászfácánokat.
A díszfácánok közé soroljuk a királyfácánt (Syrmaticus revesii), ezüstfácánt (Gennaeus nichthemerus L.), aanyfácánt (Chrysolophus pictus), a gyémántfácánt (Chrysolophus amherstiae) és a fülesfácánt.
Vadászfácánok közé sorolható a közönséges vagy cseh fácán (Phasianus colchicus colchicus L.), az angol sötét vadászfácán (Phasianus colchicus var.), a mongolfácán (Phasianus colchicus mongolicus Brandt), a kínai örvösfácán (Phasianus colchicus tonquatus), a formóziai fácán vagy más néven Elliot fácán (Phasianus colchicus formosanus Elliot) és a pensylvániai fácán (Phasianus colchicus var. pensylvanycus).

Életmódja

Gyommagvakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Az éjjelt – különösen a havas teleken – szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Vadászok körében nagy volt már a múlt század elején is a kereslet a fácán iránt. A természetes szaporulat pótlására idővel kialakultak a fácán-tenyésztelepek, ahol már mesterségesen, fény- és hőforrásokkal biztosították a szükséges feltételeket.

Szaporodása

Erdőben vagy mezőgazdasági területeken, a talajra készíti fészkét. Fészekalja 12-18 tojásból áll, melyen 22-28 napig kotlik. A kikelt egyedek mintegy fele kilenchetes kora előtt elpusztul, a felnőttkorig pedig csupán a fácánok mintegy 30%-a jut el. A hároméves kort a fácánok alig 5%-a éri meg, teljes állománycsere ötévente következik be.


A fácánfélék, illetve a fácánformák alcsaládjának jellemzői

A Lophura vagy magyarul csirkefácán a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe a fácánfélék (Phasianidae) családjába és a fácánformák (Phasianinae) alcsaládba tartozó nem.

A nembe az alábbi 11 faj tartozik:

  • ördögfácán vagy nepáli fácán (Lophura leucomelanos)
  • ezüstfácán (Lophura nycthemera)
  • vietnami fácán vagy Edward-fácán (Lophura edwardsi)
  • annami fácán (Lophura hatinhensis)
  • nyerges fácán (Lophura swinhoii)
  • csontfarkú fácán (Lophura hoogerwerfi) – egyes rendszerekben alfaj Lophura inornata hoogerwerfi néven
  • Salvadori-fácán (Lophura inornata)
  • sárgafarkú fácán (Lophura erythrophthalma)
  • tűzfácán vagy tüzeshátú fácán (Lophura ignita)
  • hamvas fácán vagy sziámi fácán (Lophura diardi)
  • fehérfarkú fácán vagy Bulwer-fácán (Lophura bulweri)

Egyes rendszerezők szerint a

  • császárfácán (Lophura x imperialis) hibrid, önálló faj (Lophura imperialis) néven.

A csirkefácánok hazája Ázsia déli és délkeleti része, több fajuk Ázsia nagy szigetein is előfordul.

Ismertetőjegyeik

A csirkefácánok , mint a fácánoknál általában ivari dimorfizmus figyelhető meg, a kakasok mindig élénkebb tollazatúak, mint a tojók. Jellemző színezetük a sötétkék és vörös különböző árnyalatai. A különböző fajok tojói többnyire rejtőszínűek, barnásak kivéve a sárgafarkú fácán (Lophura erythrophthalma) tojóját, mely sötétkék.A kakasok pofáján többnyire vörös színű, olykor kék csupasz foltok vannak, melyek emlékeztetnek a házityúk kakasának fején levő bőrfüggelékekre, emiatt kapták a csirkefácán magyar nevet. Ezek a bőrfüggelékek a Bulwer-fácán (Lophura bulweri) kakasa esetében rendkívül nagyok, dürgés idején ráadásul ezek megtelnek vérrel, és lelóghatnak egészen a földig is. A kakasoknak ezen kívül sarkantyúi is vannak. A megnyúlt kézevezők és faroktollak kisebb mértékben ugyan, de a tojókra is jellemzőek.  A fajok többsége poligám. Ezeknél a fajoknál a tojók egyedül költik ki és nevelik fel a fiókákat. Csak a Salvadori-fácán (Lophura inornata) és a Hamvas fácán (Lophura diadi) él monogám párkapcsolatban.

Szaporodásuk

A fácánfélékre még jellemző az is, hogy többnyire 4-6 tojást raknak a tojók, a költési időszak 24-25 nap, ellentétben a fácánokkal, melyek akár 12-14 darab tojást is raknak és nekik a költési idejük 22-28 nap is lehet.

A Crossoptilon, magyarul fülesfácán a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe, ezen belül a fácánfélék (Phasianidae) családjába és a fácánformák (Phasianinae) alcsaládba tartozó nem

A nembe az alábbi 4 faj tartozik:

  • fehér fülesfácán (Crossoptilon crossoptilon)
  • tibeti fülesfácán (Crossoptilon harmani)
  • barna fülesfácán (Crossoptilon mantchuricum)
  • kék fülesfácán (Crossoptilon auritum)

A fülesfácánok India és Kína területén honosak.

Pávafácánok

A Polyplectron nemzetség pávafácánjai melyeket korábban gyakran tükrös pávának neveztek, kistestű, erdőlakó fácánok Délkelet – Ázsiában. Tollazatuk, amely jelentéktelen szürke vagy barna, csodálatossá válik az azt díszítő, fémesen csillogó szemfoltoktól (pávaszemektől)

Ide tartozó három faj a következők:

  • barna pávafácán (Polyplectron germaini)
  • bronzfarkú pávafácán (Polyplectron chalcurum)
  • díszes pávafácán (Polyplectron emphanum)

Forrás: Oldnettel, Johannes – Díszszárnyasok

Az www.facanok.hu honlapon található információk forrása általában a Wikipédia. Ahol ettől eltérő forrást is használtunk, külön jelezzük.

 

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.